Jászol

Ez a jászol 17 éves. Egy régi Burdában volt a "szabásmintája" és az összeállítási útmutatója. Már akkor nagyon tetszett, főleg hogy forgathatós a belső része, de nem volt kinek elkészíteni. Mivel nekünk általános iskolában a technika tantárgy keretében pl. lombfűrészelni kellett és menetet kellett vágni (azt hiszem ez volt a B tanmenet, mert az A az mezőgazdasági tevékenység volt, azt meg nálunk amúgy is napi szinten űzte mindenki), szóval a lombfűrészelést simán bevállaltam volna én is.

Amikor megszületett Vili, akkor kerestem a Burdát, de már ki emlékezett arra, melyik Burdában volt!!! Végül sikerült megtalálni és férj bevállalta az elkészítését. Azóta ez a jászol már mindenféle volt, színesre volt festve eredetileg, a szalmatetőn sokszor tényleg beesett volna az eső, a bábuk néha hiányosak voltak (nem találtuk), néha pedig az egész jászol hiányzott a fa alól. :)

Tavaly szétszedtem és fehérre festettem, de összeállítani már nem volt idő. Így idén már előnnyel indultam, viszont most eszembe jutott a világítás!

A megvalósítás még nem tökéletes, de szerencsére -Apának köszönhetően- nyáron nem felejtettem el a sok szalmaszálat aratáskor, így a tető rendben van! A bábuk mozgatása és a világítás egyszerre még nem megy, de talán jövőre!

A körbeforgatható figurák: egy pásztorfiú, egy lány, két bárányka, majd a három királyok. :)

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Gyertyatartók

Igazi koprodukciós munka következik. Kati adventi (és születésnapi, névnapi és karácsonyi) ajándéka idén egy nagyobb darab, de tavalyról rengeteg ötlet maradt megvalósítatlanul. Ez pl. azért, mert a munka közben leégett a fúrónk. :D :D :D

Ilyesmi gyertyatartó szett készen is kapható, de egyrészt angol felirattal (HOME), másrészt elég drága.

Tavalyi tevékenységek:

1. Vettünk egy 6 cm x 6 cm-es, 2 m hosszú farudat. Férj vágott belőle 6 darab 6 cm hosszú kockát. (Na, jó: 12 darabot, mert nekem is lesz egy ilyen... majd...)

2. Közben e-bay-en rendeltem belevaló fém mécsestartókat. Jó sokat, arany és króm színben. ;)

3. Hobbi boltban megvettem a betűket. (Kétszer, mert ugye, nekem is kell.)

3. Férj lyukfúróval fúrt kb. három kockába megfelelő átmérőjű lyukat, amikor a fúró feladta... (...eltelt egy év...)

4. Idén új fúrónk van, ideje volt kipróbálni, bírja-e a munkát. :) Bírta, kifúrta mind a hat kockába való lyukat. (Itt férj fáradt el, az én kockáim talán jövőre készen lesznek. :D)

5. Megcsiszoltam a kockákat durvább és finomabb csiszolópapírral.

6. Befestettem barna akrilfestékkel a kockákat és a betűket is.

 

7. Száradás után ráfestettem fehér akrilfestékkel, majd száradás után visszacsiszoltam a fehér festéket. (Ezen még lehet, hogy alakítok.)

8. Beragasztottam a fém tartókat, ráragasztottam a betűket, tettem bele gyertyákat -amiket meggyújtottam- majd fényképeztem.

16 éve torta

Múlt héten rádöbbentem (Lelle szülinapján), hogy 16 éve készítek tortákat.
Lelle idén kukacos-Oreos tortát kapott, Apa kávés-csokisat.

Vili ebben az évben lesz 17 éves, az ő kedvéért készítettem legelőször tortát. És aztán mindig, minden születésnapra. Olykor többet is. Mondjuk 3-at: egyet a baráti szülinapra, egyet az óvodába, egyet a családi születésnapra. Amikor megszülettek a testvérei, nekik is kijárt a saját készítésű torta. Olykor nekik is három. És aztán ha már így belejöttem, akkor ott a tesóm paragrafus-tortája, N. Sacher tortája, Apa malacos vagy épp Anya oroszkrém tortája.

Nem vagyok cukrász, mint Bea vagy Gabi, akik mesés süteményeket készítenek, így az elején még sima "kétbögrés" (=hamis)  piskótából készült és inkább a formán volt a hangsúly, mint az ízesítésen, aztán a későbbiek már ízben is egyre komolyabbak lettek. Lelkiállapotomtól és az éjjeli készítési időponttól függően a formájuk is többé-kevésbé sikerült.
Egyedül 2013-ban, az őszi költözéskor volt a fiúknak cukrászdai tortája.

Álljon itt egy vegyes "ízelítő" az elmúlt évek tortáiból: (már amelyikről megtaláltam a fotót itt a blogban vagy a gépen.)

Textilfestés akrilfestékkel

3 hónap alatt elkészült tárgyakkal jövök. A terítőt konkrétan két hétig kerülgettük a nappaliban.

Az egész Lelle párnáival kezdődött. Az interneten kinézett 2 párnát (párnahuzatot) az ágyára. Az egyik még decemberben elkészült, mert az volt az egyszerűbb. Sima fekete párnahuzatra stencillel, fehér akrilfestékkel felvittem az ESC feliratot, pont úgy, mint ahogyan itt magam előtt a billentyűzeten látom. A másik, összetettebb (mivel annak mindkét oldalán bonyolult felirat lesz) még mindig nem készült el. (Konkrétan még a huzatot sem varrtam meg.)

Közben ugyanis eszembe jutott, hogy a húgomnak is készítek párnát karácsony előtt, amit rögtön ki is nézett magának Vili, úgyhogy ebből tényleg készült egy másodpéldány. Látható, hogy két különböző párna, mert a sárga fotelesben végül lejjebb került a wi-fi jel. :)

Szintén a húgomnak az ebédlőjébe készült türkiz pöttyös párna. A stencilt magam vágtam, a szokásos eljárással megfestettem, majd megvarrtam az 5 cm magas székpárnákat.

Aztán magunknak, a nappaliba készült egy 3 1/8 számozású párna, ami matekos létünkre sem három egész egy nyolcad-ot jelent, hanem március 18-át. :P

Végül egy inspirációs képnek köszönhetően stílszerűnek éreztem a házunkba egy hosszú, cm-terítőt. :)
Inspiráció:

Mi terítőnk -kevésbé jó fényviszonyok mellett és valóban méretarányos osztásokkal :P:

A festés egyébként nagyon egyszerű, csak türelemjáték.

• Elkészítem a stencilt (kinyomtatom, műanyagból kivágom) vagy (a cm terítőnél) maszkolószalaggal bejelölöm.
• Kikeverem a színeket és a mezei akrilfestékhez teszek textil médiumot, hogy ne legyen kemény a festék és jobban belemenjen az agyagszálak közé.
• Megfestem. Ez tartott sokáig a cm-terítőnél. Mindeközben a nappali padlóján volt kiterítve egy kartonpapírra. Valódi hossza: 250 cm.
• Száradás után átvasalom, (én a legnagyobb fokozaton, de ez vasalótól függ) és kész.

Mielőtt hiányolnátok, hogy Nándinak nem készült párna, nos, ő egy Creeper-es párnát szeretett volna, ez kakukktojás, mert "csak" varrni kellett, de ez is készen lett még decemberben. :)